Áthajlás

 

Hatalmas árokba vájom

álmokból áthajló

fájdalmas járásom

(nincs magamban sem

maradásom)

 

Lassú sóhajba simul

s kényszerré válik

lelkemben a béke

(a válaszok

csendben hullnak

gyarlóságom ölébe)

 

Hisz’ tudom már…

ahogy ez az év is

rásimul majd

egy újabb évre

úgy foszlik semmivé

a lenyugvó akarat

korhadt kérge

 

S ha majd őszülni kezd

bennem

minden határ

csak egy dologra

vágyom csupán…

hogy felrajzolhassam

tollammal

a végtelen égre:

 

Itt voltam!

- s megérte…

 

2007.