Gyóntató fehérség 

 

 Hóhullás némasága,

te gyóntató fehérség,

függönyöd előtt állva

vallok — feloldozol még?

 

Meggyónom gyávaságom,

magányom, rettegésem,

gyónom meleg kabátom,

kiszikkadt ölelésem.

 

Tudom, hazám is méltán

nem fogadott fiának,

bár cinkosa lehettem,

mint folyondár a rácsnak.

 

Vérem — piros didergés,

ereim jégvirága,

hasztalan dermed Isten

sötétlő ablakára.