A táncosok keze

 

Te, a tárgyak lelkét magába záró,

  Melyben egyesül szelíd s vad akarat,

Csak nehéz test, de mégis égbe szálló,

  Mely táncra bírja az ernyedt ujjakat 

 

S amint lehullt, a sok finom erezet

  Az Ideált rejti már s újra áhít

S mozdul, hogy mozdítson újabb kezeket,

 Mik őrzik az egek esszenciáit

 

És lám, mint egy ragyogó bálteremben -

Kéz a kézben - lengenek rendezetten

  Titkos összhangjuk ütemére,

 

Majd a fáradtságtól lehullnak megint,

S az égből a Hold szelíden rátekint

  A víg táncosok kézfejére.