ANYÁMNAK, ANYÁMRÓL

 

...Gyerek volt még, tombolt a háború,
a bombázást vidéken élte meg.
És úgy érezte, álmából riadt fel,
amikor egy nap végre béke lett.
Családja széthullt, elszállt, mint a pernye,
sokat tehervagonban vittek el,
papa cipész lett messzi Grúziában,
a mama hallgat, semmit sem felel.
Akkoriban ábrándozott is néha,
hogy megfejti az élet titkait,
de tizenévesen dolgozni kezdett,
s a textilgyár elnyelte vágyait.
Egy zsebtolvaj volt az első szerelme,
de Isten zord, az élet mást hozott,
haját a gyapjúpor lassan belepte,
és aztán már többé nem álmodott.
Nem sokkal később esküvő, albérlet,
a házimunka és a két gyerek...

 

Ha most meséled, úgy érzem, a holdon
éltél, mikor még nem ismertelek.

 

Emlékszel még arra a titkos nyelvre,
amit barátnőddel beszéltetek?
Vagy elszállt egyik sóhajoddal együtt?
Anyu, mondd el, mi nyomja lelkedet?