Nem szeretem

 

Nem szeretem, ki erősen szorít kezet,

a szemembe néz és összekarcolja törékeny tükreim,

az erősen néző szemeket,

amiktől lecsúszik meztelenségem

és gyáva húsomat remegteti

 

Nem szeretem, ki hajnalok hajnalán fölver ideges,

reménytelen álmaimból,

s nem hagy nekem időt, hogy felélesszem

soha sem volt végtelen szerelmeim

és bedönt jéghideg falak közé

 

Nem szeretem, ki tanulta, hogy szép a szép,

Lassú és hangtalan táncba hív,

Körülölel, keserű csókot ad,

És azt mondja: daloljuk hát el az életet,

És rekedt hangomat túlkiabálja

  

Nem szeretem, ki hosszan megállás nélkül csenget,

Belecsípeget illúzióim morzsáiba,

Felszisszen szavaimon,

Aztán elkrákogja lopott monológjait,

S rablóképével magasra nyújtózik

 

Nem szeretem ki bordáim közé tekintget,

Mindegyre hunyorít, mindenre ránehezül

Gúnyos tudatlansága,

Összehajtogatja a világot

És papírcsónakként süllyeszti fürdővizébe