m a j d n e m   l i t á n i a 

 

leheveredem

pilláid erdejében

felcsapok álmodozónak

látómezőmön aszalón ez a város

furcsa magasban  pálmák

önlegyező zöld tenyerük átsüti a nap

nyalábjain egy zöld gyík a földre kúszik

mellettem asszonyom fekszik

megvillantja titkos szépségeit

a töredék napsugár szívemre kuporodik

mert szépséged virágot hajt bordáimon