REPÜLŐN

Magasban fenn suhan a gép,

alattunk felhő - sivatag -

lenge árnyak, köd testű nép,

oázisok, bíbor tavak.

- A föld már úgysem lelkesít,

szálljunk le itt !

Szálljunk le itt.

Nincs itt tévé, sem rádió,

sem Távol, sem Közel -Kelet -

csak fény, csak felhő dáridó,

itt megnyergelném a szelet.

- A föld már úgysem lelkesít,

szálljunk le itt !

Szálljunk le itt.

Felettünk tágas horizont,

az ég áttetsző paraván -

és körmenetben jár amott

egy titokzatos karaván.

- A föld már úgysem lelkesít,

Szálljunk le itt !

szálljunk le itt.

Már lefele suhan a gép,

látom a Földnek fényeit,

már ujjongok -micsoda szép !

s feledem véres bűneit...

- Élni, te drága Földgolyó,

itt volna jó,

itt volna jó.