A szerelem szökőárja

 

Lelkem terméskő bástya volt

Körötte sötétlő, mély vizesárok

Hasztalan ostromolták volna

Török hadak, vad krími tatárok

 

Csak a magány mállasztotta

A vastag kőfalat

A kapun ott rozsdállott

Az irdatlan lakat

 

De a szerelem szökőárja

Mindent romba dönt

Az érzelmek vad áradása

Iszappal elönt

 

A zúgó folyó elsodor most

Falat és fedélszéket

A széttört lélek tégláiból raksz-e majd

Élhető házat, szelíd menedéket?