Az idő fogásában

 

hogy rohan

a végtelen pusztán

a betöretlen csikó-idő

követhetetlen a vágtája

párás verejték csorog

kavargó légörvény közepette

elnyeli fényét az évnek

keményen markolja torkát

fullasztó ez a rohanás

lihegve, tüdőtelen hörgéssel

 kapkodsz  levegőért

mint kinek hóhér

ereszti nyakába a kötelet

játszik veled

kaján vigyora sejteti

hogy bármikor

hálót vethet rád

véget vethet életednek

 kiúttalan helyzeted

vergődsz az idő fogságában