Álom

 

Gyermekkoromban mindent tudtam,

félálomban még ma is tudom,

köd gomolygott ahonnan jöttem,

ködfal vár, amerre távozom.

 

Gyermekkoromban azt is tudtam,

mi vár rám túl a ködfalon,

ma félálomban makacsul remélem,

igazzá lesz, amiről álmodom.

 

Túl a párán, a gomolygó ködön

ismeretlen, lágy csodát remélek,

bizonyságot, hogy szeretsz még engem,

kitárod karod, biztatsz, hogy ne féljek

 

megharcolni gomolygó köddel,

csillagtalanul sötét éjszakával,

bekened testem szent kenőccsel,

egy képzelt öröklét balzsamával.

 

Néha, mikor az álom felrepít

tudattalanom íves magasába

a lebegő köd lábunk alá lapul,

 s mi beléphetünk egy új világba.