Csupaszív

 

Olyan most a szíved, mint a mosott arany,

vagy fénylő drágakő, mert eddig mélységes,

árnyékolt kanyonok homokja, kavicsa

csiszolt és szaggatott sziklák lábainál,

hol villásszarvú antilopok szomjukat

oltják, s míg a vidrák buzgón, játszadozva     

építenek házat, a többi kő felett,

csillogó kincseket aligha sejtenek.

  

Itt lapulsz keblemen, vízfolyam-csendesen,

s tavaszi áradás, mint egy gátszakadás

sodor majd el velem.

 

Ha egyszer, egy tágas síkságra érkezünk,

hol prérifarkasok hangja ugat felénk,

és tengernyi bivaly patájának pora,

mint a pára lebeg, egy indiánvölgyben,

minden miénk lehet.

 

Várnak már minket a zöldízű, ragyogó

illatok, a karcsú fák és a parányi

messze-furcsán ékes, füst-színű csillagok…