versek

péter erika

ANYÁNAK LENNI

Anyának lenni - azt jelenti:

hiúz-szemmel nézni a világot,

vizsla-orral érezni a szagot,

delfin-füllel hallani a hangot,

sárhelyi erika

A város fölött

Pest szoknyájába kapaszkodva nőttem,

apró ördögként az Angyalok Földjén.

Ma a budai ég őszül fölöttem,

s ha sétálok a Gellért-hegy tetején,

gámentzy eduard

Borostyán

A borostyán levelei,

Csak kúsznak fel az ég felé.

-Honnan e rettentő erő!?

Senki nincs ki értené!

baka istván

Gyóntató fehérség

Hóhullás némasága,

te gyóntató fehérség,

függönyöd előtt állva

vallok — feloldozol még?

csiki andrás

Nem szeretem

Nem szeretem, ki erősen szorít kezet,

a szemembe néz és összekarcolja

törékeny tükreim,

az erősen néző szemeket,

amiktől lecsúszik meztelenségem

és gyáva húsomat remegteti

kobrehel károly

Tekints rám!

Reám tekint szemed,

Titkokkal teli tenger,

Te, kitől származnak

A lélekig áradó vizek,

Megismerhetlek-e

Egyszer még tégedet?

g. ferenczy hanna

REPÜLŐN

Magasban fenn suhan a gép,

alattunk felhő - sivatag -

lenge árnyak, köd testű nép,

oázisok, bíbor tavak.

- A föld már úgysem lelkesít,

szálljunk le itt !

Szálljunk le itt.

balázs gyula

A táncosok keze

Te, a tárgyak lelkét magába záró,

Melyben egyesül szelíd s vad akarat,

Csak nehéz test, de mégis égbe szálló,

Mely táncra bírja az ernyedt ujjakat

móricz eszter

Ez a föld az enyém

Ez a föld egészen az enyém,

ahol ragyog a kéklő ég,

ahol hallom a földnek lehelletét.

Ahol a déli parton táncol a tenger, -

édes-bús dallamot hoz felém a szél.

szabolcsi zsóka

Mit is adhatnék?

Nem verset adok, csak szavakat,

nem komoly mondandót,

csak néhány pihe-puha lágy szót,

kedvest és bársonyost,

mely csapongó lepke szárnyán feléd repül.

demeter zsolt

m a j d n e m l i t á n i a

leheveredem

pilláid erdejében

felcsapok álmodozónak

lelkes miklós

A KIKÖTŐ

A Kikötő? Azt sohasem szerettem.

Csak megértettem. Itta rossz borát

a matróz álmos, hályogos pohárból, -

és kereste körbezárt önmagát.

bittner jános

ANYÁMNAK, ANYÁMRÓL

...Gyerek volt még, tombolt a háború,

a bombázást vidéken élte meg.

És úgy érezte, álmából riadt fel,

amikor egy nap végre béke lett.

baranyi ferenc

HAJSZA

Csak épp megálltam. Beérsz. Természetes. Örök vagy.

Az esztelen futással az ember néha fölhagy

s megáll egy pillanatra szétnézni: jössz-e még?

Bírod-e még a tempót? S nyugodtan áll odébb,

ligeti éva

Az idő fogásában

hogy rohan

a végtelen pusztán

a betöretlen csikó-idő

követhetetlen a vágtája

párás verejték csorog

arany-tóth katalin

Áthajlás

Hatalmas árokba vájom

álmokból áthajló

fájdalmas járásom

(nincs magamban sem

maradásom)

millei ilona

Álom

Gyermekkoromban mindent tudtam,

félálomban még ma is tudom,

köd gomolygott ahonnan jöttem,

ködfal vár, amerre távozom.

móritz mátyás

Szégyenvers

A szégyenversünket meg kell írni:

vad tűzvészt, vérszínű záporokat

egeket, mi csak fájdalmat hozott

fekete tájakat, és poklokat

hol kószáltunk, mint az elátkozott

németh tibor

Csupaszív

Olyan most a szíved, mint a mosott arany,

vagy fénylő drágakő, mert eddig mélységes,

árnyékolt kanyonok homokja, kavicsa

csiszolt és szaggatott sziklák lábainál,

hol villásszarvú antilopok szomjukat

oltják, s míg a vidrák buzgón, játszadozva

építenek házat, a többi kő felett,

csillogó kincseket aligha sejtenek.

uhrman iván

APÁM

Csak egyszer láttam volna őt, amint

e földön negyvenhétben széttekint!

Mikor a rommá bombázott gyerekkor

felett újjáépülő ifjúság

tisztítja a hit tükrévé szemét -

werbánszky rudolf

Egy pohár pezsgő Veled…

szépen ragyogott a fény

a pohár permén

s a fellibbenő buborékok táncán...

maszong józsef

Elhagyottan

az utolsó vonat már rég elment,

füstös mozdony szagának emlékét

csak az állomás ódon falai őrzik,

az üres peronon magányos úr a szél

dobrosi andrea

Hova szállsz?

Összefércelt szavak

szőttesén ülsz,

a messzeségbe

röpíted magad.

kajuk gyula

A szerelem szökőárja

Lelkem terméskő bástya volt

Körötte sötétlő, mély vizesárok

Hasztalan ostromolták volna

Török hadak, vad krími tatárok