versek
szerkesztő: kamarás klára
1910Olaj, vászon, 194 x 215 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Kattints, a kép nagyítható.
1911Tempera, tus, papír, I.: 250 x 74 cm, II.: 260 x 80 cm, III.: 260 x 80 cm. Janus Pannonius Múzeum, Pécs Kattints, a kép nagyítható.
1901Olaj, vászon, 119 x 95,5 cm.  Magyar Nemzeti Galéria, Budapest  Kattints, a kép nagyítható.
Eső után

Zöld, zöld, ragyogva zöld a pázsit
minden fűszál égig nőni vágyik,
fenn az égen bárányfelhő úszik,
lágyan ringatózik.

Fetykó Judit     



péter erika
ANYÁNAK  LENNI
Anyának lenni  - azt jelenti:
hiúz-szemmel  nézni a világot,
vizsla-orral érezni a szagot,
delfin-füllel hallani a hangot,

sárhelyi erika
A város fölött
Pest szoknyájába kapaszkodva nőttem,
apró ördögként az Angyalok Földjén.
Ma a budai ég őszül fölöttem,
s ha sétálok a Gellért-hegy tetején,

gámentzy eduard
Borostyán
A borostyán levelei,
Csak kúsznak fel az ég felé.
-Honnan e rettentő erő!?
Senki nincs ki értené!

baka istván
Gyóntató fehérség 
Hóhullás némasága,
te gyóntató fehérség,
függönyöd előtt állva
vallok — feloldozol még?

csiki andrás
Nem szeretem
Nem szeretem, ki erősen szorít kezet,
a szemembe néz és összekarcolja
törékeny tükreim,
az erősen néző szemeket,
amiktől lecsúszik meztelenségem
és gyáva húsomat remegteti

kobrehel károly
Tekints rám!
Reám tekint szemed,
Titkokkal teli tenger,
Te, kitől származnak
A lélekig áradó vizek,
Megismerhetlek-e
Egyszer még tégedet?

g. ferenczy hanna
REPÜLŐN
Magasban fenn suhan a gép,
alattunk felhő - sivatag -
lenge árnyak, köd testű nép,
oázisok, bíbor tavak.
- A föld már úgysem lelkesít,
szálljunk le itt !
Szálljunk le itt.

balázs gyula
A táncosok keze
Te, a tárgyak lelkét magába záró,
  Melyben egyesül szelíd s vad akarat,
Csak nehéz test, de mégis égbe szálló,
  Mely táncra bírja az ernyedt ujjakat 

móricz eszter
Ez a föld az enyém
Ez a föld egészen az enyém,
ahol ragyog a kéklő ég,
ahol hallom a földnek lehelletét.
Ahol a déli parton táncol a tenger, -
édes-bús dallamot hoz felém a szél.

szabolcsi zsóka
Mit is adhatnék?
Nem verset adok, csak szavakat,
nem komoly mondandót,
csak néhány pihe-puha lágy szót,
kedvest és bársonyost,
mely csapongó lepke szárnyán feléd repül.

demeter zsolt
m a j d n e m   l i t á n i a 
leheveredem
pilláid erdejében
felcsapok álmodozónak

lelkes miklós
A KIKÖTŐ
A Kikötő? Azt sohasem szerettem.
Csak megértettem. Itta rossz borát
a matróz álmos, hályogos pohárból,  -
és kereste körbezárt önmagát.

bittner jános
ANYÁMNAK, ANYÁMRÓL
...Gyerek volt még, tombolt a háború,
a bombázást vidéken élte meg.
És úgy érezte, álmából riadt fel,
amikor egy nap végre béke lett.

baranyi ferenc
HAJSZA
Csak épp megálltam. Beérsz. Természetes. Örök vagy.
Az esztelen futással az ember néha fölhagy
s megáll egy pillanatra szétnézni: jössz-e még?
Bírod-e még a tempót? S nyugodtan áll odébb,

ligeti éva
Az idő fogásában
hogy rohan
a végtelen pusztán
a betöretlen csikó-idő
követhetetlen a vágtája
párás verejték csorog

arany-tóth katalin
Áthajlás
Hatalmas árokba vájom
álmokból áthajló
fájdalmas járásom
(nincs magamban sem
maradásom)

millei ilona
Álom
Gyermekkoromban mindent tudtam,
félálomban még ma is tudom,
köd gomolygott ahonnan jöttem,
ködfal vár, amerre távozom.

móritz mátyás
Szégyenvers
A szégyenversünket meg kell írni:

vad tűzvészt, vérszínű záporokat
egeket, mi csak fájdalmat hozott
fekete tájakat, és poklokat
hol kószáltunk, mint az elátkozott

németh tibor
Csupaszív
Olyan most a szíved, mint a mosott arany,
vagy fénylő drágakő, mert eddig mélységes,
árnyékolt kanyonok homokja, kavicsa
csiszolt és szaggatott sziklák lábainál,
hol villásszarvú antilopok szomjukat
oltják, s míg a vidrák buzgón, játszadozva     
építenek házat, a többi kő felett,
csillogó kincseket aligha sejtenek.

uhrman iván
APÁM
Csak egyszer láttam volna őt, amint
e földön negyvenhétben széttekint!
Mikor a rommá bombázott gyerekkor
felett újjáépülő ifjúság
tisztítja a hit tükrévé szemét -

werbánszky rudolf
Egy pohár pezsgő Veled…
szépen ragyogott a fény
a pohár permén
s a fellibbenő buborékok táncán...

maszong józsef
Elhagyottan
az utolsó vonat már rég elment,
füstös mozdony szagának emlékét
csak az állomás ódon falai őrzik,
az üres peronon magányos úr a szél

dobrosi andrea
Hova szállsz?
Összefércelt szavak
szőttesén ülsz,
a messzeségbe
röpíted magad.

kajuk gyula
A szerelem szökőárja
Lelkem terméskő bástya volt
Körötte sötétlő, mély vizesárok
Hasztalan ostromolták volna
Török hadak, vad krími tatárok



TÜKÖRKÉP

A kirakatok  üvegében
látom : anyám kísér szerényen.
Megállok ... áll... Lép, hogyha lépek...
Anyám, engedj utamra...félek...

Kamarás Klára   


kamarás klára: kamaras@kalaka.com

.
Kernstok Károly: Lovas a vízparton
Kernstok Károly: Üvegablakterv
Kernstok Károly: Szilvaszedők